Zempléni ősz, Országos Kéktúra
Ezen a reggelen is verőfényre ébredtünk. Szerencsére szél sem volt, csak hideg, így Füzér vára felé vettük az irányt.
Ez a szakasz az Országos Kéktúra része, így kezdésként a Faluház előtt a vilanyoszlopon található OKT-bélyegzőt látogattuk meg. Jóminőségű gumibélyegző, fa nyéllel. Ekkor csapódott hozzánk Bogár, a Kőbérc panzió egyik kutyusa.
A jelzés innen a főutcán halad a keleti faluvégig, majd egy aszfaltos úton eltér balra, fel a Cserepestető hátára. A gerincről csodás a kilátás. Itt egy jellegzetes kocka alakú fa látható, amiről oldalról nézve kiderül, hogy tulajdonképpen kettő. Miközben a látványt csodáltuk, egy nagy madarat láttunk: kiderült, hogy egy valamiért ittragadt gólya húzott el közvetlenül felettünk...
Innen a műút meredeken szalad le Kisbózsva felé. Még az első házak előtt egy zamatos gyümölcsű almafa mellett fordul rá a jelzés a néhai, 1980-ban megszüntetett Hegyközi vasút nyomvonalára. A Kéktúra ezt követi egészen Füzérkomlósig, ahol régen a végállomás volt. A sínek helyét máig is jelzi az itt-ott kibukkanó kőzúalék, talpfa, kisebb hidacskák...
Az árnyas úton minden lépésnél finom kökény, csipkebogyó lassította a haladást — nem is szólva az árnyékos helyeken lerakódott zúzmarás-deres őszi növényekről. Így nem is csoda, hogy Bogár megunta a két, minden deres levélnél fotózó utitársát — és más túrázókkal tartott inkább.
Nemsokkal a Nyíri felé vezető műút előtt egy nagyobb csapat vaddisznó csörtetett át a gyalogúton. Persze fotózni nem lehetett őket, mert még messze voltak, és az objektívcserét nem várták be. A terep is eléggé zavaros volt, így csak a csapat utóvédjét sikerült lencsevégre kapni: a képen van két és fél, kis jóindulattal vaddisznónak látszó folt.
A Nyíri-patak vasúti hídjánál kis kitérőt tettünk egy vadászles felé. Itt meg is pihentünk pár percre. Természetesen a patak sem úszta meg: hosszas fotózásba fogtunk ezen a helyszínen is. A témát főképp a víz által szállított színes falevelek adták. Eközben nagyon gyorsan elszállt az idő.
Füzérkomlós határába érve már feltűnően közelinek látszott a kis vulkáni kúp tetején ülő vár. Felmerült bennünk, hogy a megtekintése nem fér bele a napba. Két lehetőség között választhattunk: vagy Füzérkomlósról átbuszozunk Füzérre és várazunk, vagy megyünk tovább gyalog, de a várat máskor nézzük meg. Mivel nem volt busz, így a kérdés el is dőlt — irány tovább!
A Kéktúra innen a Füzérkomlósi-völgy gyönyörű rétjén át vezet — kezdetben egy régi, ki tudja ki által lekövezett úton, ami később egy kellemes, füves szekérúttá válik. Balról az Akasztó-hegy gerince fölött a Nap már alacsonyan állt, jobbra az Alsó- és Felső-dombok kopár, bozótos halmai — és szemben a Várhegy, a tavaly óta feltűnően továbépült várral. Mindez pazar látvány volt a délutáni fényben.
A nagy rét közepén, a két hársfa között álló keresztnél feltűntek a hegy lábánál megbújó füzéri házak is. Innen a nyílt tér egyre szűkült, és hamarosan mi is beértünk a kis erdősávhoz, átkeltünk a Bisó patak köves medrén, majd a szekérútról jobbra letérve (ezt elég könnyű elnézni!) egy elszáradt "bambuszosban" találtuk magunkat. Törtünk is egy vándorbotnak valót belőle.
Ekkorra már nem sok idő maradt napnyugtáig, így fájó szívvel bár, de lemondtunk a vár meghódításáról. Elindultunk befelé a faluba a Kéktúra bélyegző megszerzése érdekében, miközben az egyre alább szálló Nap hihetetlenül élénk, mély tónusú színekre festette a várat, és a környező őszi színekben pompázó fákat.
Sajnos a Füzéri Italbolt, ahol a bélyegzőnek lennie kellett volna zárva volt, csak az ajtón fityegő cetli tudatta az arra járókkal, hogy "nyitás szerdán". Így a szomszédos vegyesboltban kértünk cégbélyegzőt, amiben a pénztáros néni kézségesen segített is nekünk.
Gyönyörű alkonyi színek közepette buszoztunk le Pálházára, csapot, papot, no meg a frissen szerzett vándorbotot hátrahagyva. Itt derült ki, hogy éppen két perccel előttünk elment a bózsvai busz — így ismételten gyalog kellett megtennünk a maradék 3 km utat szállásunkig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szívesen látom a véleményedet, ne habozz hanem írj!