Zempléni ősz, Országos Kéktúra
Kora reggel nyoma sem volt az előző napi havazásnak. A hihetetlenül mélykék ég, és persze friss levegő hatására úgy gondoltuk az időjárás éppen megfelelő egy újabb várostromra.
Reggeli és rövid összepakkolás után buszra szálltunk, hogy Füzér közelébe kerüljünk. A járattal Füzérkomlósig tudtunk elmenni, de onnan nem találtunk csatlakozást. Szép, kellemes idő volt, így úgy gondoltuk az a 4-5km a gyönyörű réten át igazán nem okozhat gondot, így nekivágtunk.
Nagyon szép fények voltak, így többször megálltunk az őszi tájat fényképezni. A rét közepén a hársfák és a kőkereszt mellett hosszabban is megpihentünk. Az eddig mélykék égen északról, azaz a Vár felől egyre szürkébb, és vészjósló felhőzet gyülekezett. Ekkor még úgy tűnt az egész elvonul tőlünk keletre.
Felkerekedtünk és ekkor ért el minket az első hózivatar: szép nagy pelyhek kergetőztek a levegőben miközben a háttérben a Vár még napfényben fürdött... Gyorsan elállt, de a felhők továbbra is nagyon szépek voltak mélykék ég előterében.
A Bisó patakot övező kis erdősávon átkelve még szép idő volt. A "bambuszoshoz" érve kerestünk a két napja Füzéren felejtett vándorbot helyett egy másikat. A Vár mögött éppen ekkor tűnt fel a következő hóförgeteg. Pillanatok alatt körbefolyt a sziklatömb körül, majd egyik percről a másikra teljesen eltűnt a teljes Vár — és átadta a helyét a sűrű hóesésnek.
Erős szél fújt, majdnem vízszintesen száguldoztak a hópelyhek. Az egész alig 15 percig tartott, szegény Réna és Réni a fotós hátizsákon egészen behavazódott. A vihar elmúltával csodás tyndall-sávok, irizáló felhőszegélyek, és a felhőzet szépsége sokáig fotózásra kényszerített minket Füzér határában.
Mire beértünk a faluba, bizoy alaposan megéheztünk, így elsőként a korábbi látogatás alkalmából már ismert, és nagyon megkedvelt Koronaőr Vendégház kedves, családias étterme felé vettük az irányt. A háziak éppen ebédnél ültek, de hamarosan elénk került a finom lebbencsleves, hatalmas igazi lebbencstésztával természetesen. Második fogásként egy fenséges túrógombócot ettünk, ami azóta is élénken él imndkettőnkben — aki csak erre jár térjen be ide feltétlenül, hiszen az étel mennyei, és a vendéglátók is nagyon szívélyesek, kedvesek.
Ebéd után felkerekedtünk, és nekivágtunk a Vár meghódításának. A parkolót elérve láthattuk, hogy a megindult hegyoldal miatt a régi feljárat még mindig el van terelve. Még a Koronaőrben említették, hogy bizony a megcsúszott föld alól előkerült az Alsóvár is, így most ennek a feltárása is folyamatban van. Látszott is sokfelé a feltárások, és a serény építkezések nyoma.
Felfelé színpompás erdőkön át vezetett az út. Amikor kibukkantunk a meredek sziklalépcsőhöz, csodás látvány tárult a szemünk elé: a Nagy Milic tömbje gyönyörű őszi színekben pompázott, alkonyi napfény által vörösre festve — kontrasztként mögötte pedig igencsak komor felhőzet gyülekezett. Az erdőkkel borított hegyoldalon hoszaszan elnyúlt a Vár árnyéka.
Fent már nyomát sem találtuk a jegyszedőnek, ami végülis érthető volt, hiszen az erős szélben meglehetősen cudar körülmények voltak odafent, másrészt alig fél óra volt sötétedésig. A táj fölött karnyújtásnyira száguldottak el tőlünk a felhők, és a belőlük lelógó virgák — több alkalommal pár percen át sűrű hóesés, majd ragyogó napsütés váltotta egymást.
Megállapítható volt, hogy a helyreállítás sokat haladt az utóbbi másfél évben, hála a helybelieknek. A kaputoronyban kisebb kiállítás is van már, és a falak nagy része is áll már. Jó látni, hogy van még értékmegőrzés, hagyománytisztelet ebben a mai világban!
Napnyugtáig nézelődtünk, aztán gyors iramban meneteltünk lefelé, hogy a múltkori buszt még elérjük Pálháza felé. Éppen a buszt vártuk, amikor a szomszédos domb gerince fölött szépen vöröslöttek a felhők, átellenben a Várhegy mellett pedig a párából éppen kiemelkedett a Hold. Így csodás színjáték kíséretében robogtunk a busszal visszafelé...
Azt talán már mondani sem kell, hogy Pálházán elment a csatlakozás az orrunk elől, így az eléggé hűvös, nyirkos, szeles időben ismét várt ránk 3 km séta. Megérte azért, mert aznap este őzpörkölt volt a menü, ami ezzel fel is tette a pontot erre a változatos napra...
