HIX TIPP #1942
Egy szenzációs, firss, ráadásul igaz történetet osztanék meg most Veletek.
Egy Peter Jenniskens nevű emberke november 21/22-re virradó éjjelre egy hullócsillag záport jelentkezését jelzte előre. Annyi ilyen "jóslat" látott már napvilágot, hogy a farkast kiálltó juhász esetéhez hasonlóan kicsit bizalmatlanok voltunk az esemény bekövetkeztét illetően. Először 1925-ben és 35-ben látták ezt a rajt, majd legutóbb 1985-ben is látták néhányan. Ezt a hullócsillag-rajt alfa Monocerotidáknak hívják.
A kérdéses éjszakára egy erős hidegfront kisöpörte az addig makacsul
fölöttünk állomásozó összefüggő felhőzetet, és kemény, fagyos levegő érkezett.
Munkahelyemen voltam éppen, amikor Tepi barátom felhívott:
— He-hehehehe! Alfa Monocerotidák, mond ez Neked valamit??? —
Megfagyott ereimben a vér. Igaz, ekkor még csak képletesen...
— Hova akarsz menni ebben az irdatlan hidegben? — probáltam kitérni a kérdés
elől, de ekkor mar tudtam: vagyok annyira idióta, hogy elmegyek hullócsillag-,
azaz "tudósul" meteor-nézőbe.
Gondolom nem mindenki van tisztában azzal, hogy mikent zajlik egy meteormegfigyelés a gyakorlatban. Szóval pár teljesen elvetemült, gőzőlt agyú idióta kifekszik az ég alá hálózsákban, és a látott meteorok adatait feljegyzi, égi pályáját pedig berajzolja egy speciális csillagtérképre. Ez ugye nyáron még csak-csak elfogadható a laikus nagyközönségnek, na de télen!!! =:-O (Csodálkozó laikus) Ilyenkor nem papírra jegyzetelünk, hanem magnóra mondjuk az adatokat, így "csak" a rajzoláshoz kell kibújni a jó meleg hálózsákból.
Sikerült a szokásosnál hamarabb lelépnem a munkából, és amint kiléptem az épületből, jó amatőrcsillagászhoz illő módon már emeltem is a fejemet az ég felé. Örömmel állapítottam meg, hogy valóban csodálatosan derült az idő, igaz kemény mínuszok lehetnek. Hazaértem, majd gyors kajálás, a fél ruhásszekrény beletaposása a hatizsákba, és már indultam is.
"Nyözö vagyok, nem hülye!" — bíztattam magamat a metrón szemüvegem egyengetése közben. Páran kissé meglepve néztek rám, kb. úgy, mintha egy marslakóval találkoztak volna. Elindultunk éjjeli autókázásunkra — miután három ember félórai küzdelme után sikerült kinyitni a kocsi ajtaját. 23 óra körül már robogtunk is az M1-en a Tardosi-fennsík (Gerecse-hg.) felé, ahol több megfigyelőakciő is volt az amatőrcsillagász történelem folyamán. Odafenn ködfoltok, és helyenként térdig érő hó fogadott minket. Hosszas keresgélés után Vértestolna határában, egy vízmű(?) előtti területen tanyáztunk le — egy arra járó autós nem kis meglepetésére. Pár másodpercig tanácstalanul állt ott, majd elviharzott — nyilván azt hitte, hogy hallucinációk áldozata lett. Ugyanis kb. -10 celsius fok körül lehetett a hőmérséklet...
Egy órája fagyoskodtunk kint az egyébként csodálatos éjszakában, mindenféle meteorokat látva, amikor az első Monocerotida hullócsillag megjelent. Majd még néhány lehullott. Muszáj volt abbahagynunk a rajzolgatást — egyszerűen nem győztük volna rajzolni is, meg látni is a gyorsan növekvő aktivitást. Amerre nézett az ember, csak az eget összecsíkozó meteorokat látott. Sokuk fényes, de rövid, mindössze 0,3 mp időtartamú volt. Néha egy-két másodpercig még izzott a nyomuk az eltűnésük után is. Káprázatos tüzijáték volt, a legnagyobb aktivitás idején 5 perc alatt 35 meteort látott az ekkor már egyaltalán nem fázó három megfigyelő!!! A meteoreső kb. fél oráig tartott, ez alatt az első, durva kiértékelés alapján 140 hullócsillagot számolhattunk meg. Kiss Laci szegedi amatőrcsillagász barátunk is megfigyelte a rengeteg meteort — személyhívón keresztül tudatta velünk eufórikus lelkiállapotát. Ebből persze nálunk sem volt hiány, szinte hihetetlennek tűnt, amit átéltünk.
A látványosságnak hirtelen lett vége — mintha filmszakadás történt volna. Még vártunk egy kicsit, azután összepakoltunk, és elindultunk melegedni, enni, inni, aludni — hogy azután másnap déltájban a sebtében angolra fordított beszámolónkat szétkürtölhessük a csillagászvilágnak a Hálózat szócsövén át.
Mindenesetre egy életre szóló élményt szereztünk ezen az éjszakán. A magam részéről ezek után attól tartok, hogy unalmas lesz az égbolt a szokásos, nyugodt alkalmakkor. Észlelőtarsam Tepi és Sárneczky Krisztián volt.
Ezt Nektek is látni kellett volna — így nehéz visszaadni az élményt. Akit untattak ezek a sorok, azoktól elnézést kér egy "monocerotidaittas" egyén: Nyözökukac
Megjelent: HIX TIPP #1942, 1995. november 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szívesen látom a véleményedet, ne habozz hanem írj!