2007. április 19., csütörtök

Alkonyi színjáték

Holdsarló a Fiastyúkban, mellette a Vénusz és a Hyadok, megkoronázva ez ISS-átvonulással — no és természetesen jó társaság... Mi kell még egy szép estéhez?

Igen kellemes társaság gyűlt össze az égen és a Földön is egyaránt. Az égiek közül ezen az estén nem csak a Vénusz fénylett a Fiastyúk és a Hyadok csillaghalmaza között, hanem a vékonyka holdsarló is éppen az M45 csillagai előtt tartózkodott.

Az együttállás megfigyelésére kisebb csapatot szerveztünk a Hármashatár-hegyre. Jó hangulatban múlatta az időt a kilenc főből álló csapatunk. Nagyon szép látvány volt a hegyek fölött ragyogó tiszta égbolt, ahogy mélyvörösből sötétkékre, majd végül feketére "hűlt". Eddigre persze mi is lehűltünk, hiszen hiába van itt a tavasz, elég hideg lett mire besötétedett.

A hamuszürke fény is feltűnően ragyogott a sarló fénykaréjában. 21:18-kor pedig menetrendszerűen megérkezett Simonyi Károly is a Nemzetközi Űrállomással. Erről is készültek képek, Dienes Petinek sikerült az ISS napelemtábláit is megörökítenie. Miközben a felettünk áthúzó fénypöttyöt nézi az ember óhatatlanul arra gondol, hogy vajon milyen látvány lehetett ez az együttállás a Föld nagy kék korongja mögött felkelve?

Majdnem holdnyugtáig maradtunk fent, miközben kísérőnk fokozatosan lemászott a Fiastyúk csillagairól. A holdsarló, és a mellette szikrázó csillaghalmazok, a ragyogó Vénusz emlékezetes estét szerzett mindannyiunk számára.

2007. április 15., vasárnap

Hegyre fel!

Egy fél nap a Hármashatár-hegyen

A vasárnap délutánt végre a szabad ég alatt tölthettük. Az idő szűkössége végett "csak" a közelbe, a Hármashatár-hegyre mentünk fel, az eredeti tervek szerint törpe nőszirmot fotózni.

Gyönyörű idő volt, kellemes meleg levegővel, kék éggel, ezernyi virággal és madárdallal. Fázni sem fáztunk, mégsem ömlött a veríték az emberről a hegymenetben sem — erre szokták mondani hogy ideális kirándulóidő. Nem siettünk, hiszen már hosszúak a napok, de így is napnyugta előtt jó két órával értünk a csúcsra.

Törpe nősziromnak nyomát sem találtuk, pedig tavaly sok volt belőle a csúcson is, és továbbmenve a kéktúra menti sziklás réteken is számos tő virított. Talán ez az idei sietős tavasz az oka, és elnyíltak? Ez a legvalószínűbb, mert sokfelé már az orgona is a végét járta — pedig az május elején szokott virágozni mifelénk.

Végül mentünk még párszáz métert a Virágos nyereg felé, és egy meredek, sziklás réten letáboroztunk a fotós felszereléssel. Nőszirom hiányában Emese egy szép, már elszáradt kökörcsinnel kötött barátságot, jómagam meg a kúszó-, mászó-, és kőtörő füvekkel próbáltam behatóbb megismerkedni. Egy ideig vártuk Tordai Tamást is, de végül üzent, hogy mégsem jut ideje felkerekezni a hegyre.

2007. április 14., szombat

Egy lista, egy évized

Gondolatok a csillagászati levelezőlistáink kapcsán

Szombaton az egész nap elment az MCSE levelezőlista rendszer végső tesztelésére, fejlesztésére. A hajnalig tartó gép előtt ücsörgés nem volt túl lélekemelő, hiszen nagyon csábított már a verőfényes tavasz egy kis csámborgásra, fel a hegyekbe.

Néha elgondolkozik az ember, hogy van-e értelme ezeknek a közösségi fejlesztéseknek. Sok idő, és energia rámegy, és sajnos a nagy hangja mindig azoknak van akiknek semmi nem elég jó. Persze arról már régen lemondtam, hogy olyat próbáljak meg alkotni, ami lehetőleg mindenkinek tetszik. Ilyet készíteni azt hiszem valóban képtelenség — jobban jár az ember, ha puszta önvédelemből inkább csal azoknak próbál megfelelni akik valamennyire értékelik is a befektetett energiákat. Végülis nem pénzért, csupán ügyszeretetből, és hobbyból csinálja az ember — legalább ne bosszantsa, idegesítse fel magát mindenen.

A gép otthagyása iránt érzett csábítás az este leszálltával is csak fokozódott, elnézve a csodálatosan derült égboltot. Hajnalban a neten át beszélgettem Tordai Tamással. Ő éppen a Polaris Csillagvizsgálóban volt, és a GW Lib törpenóváról végzett méréseket. Szívesebben lettem volna én is ott az ég alatt, de túl szerettem volna lenni végre ezen a hónapok óta nyomasztó listakérdésen. Talán már lekopogható — legalábbis eddig úgy tűnik —, hogy helyreállt a régi postázási rend, és ezek mellett nyitva maradt a tervezett további fejlesztések lehetősége is. Ebben éppen a régi listarendszer volt a legfőbb akadály.

Az egész éppen egy évtizede, szintén áprilisban kezdődött. Akkoriban nagyon népszerű és hasznos olvasmány volt a neten a különböző HIX-újságok tömege. Ez adta az alapötletet, hogy csináljunk egy hasonló listát magunknak, hogy a csillagászat iránt érdeklődők elbeszélgethessenek rajta. Így született meg 1997. áprilisában a CSILLA-lista. Az ezt postázgató kis programocska mai szemmel nézve elég kezdetleges tákolmány volt, de a kor egyszerű környezetében szépen működött — sőt, az ékezetes levelezés ritka élményét is kiszolgálta. Igaz ez akkor egyszerűbb is volt, mint manapság: a levelezés alapvetően sima szöveges alapon zajlott, nem nagyon volt még tucatnyi formázás, karakterkiosztás, stb. amitől ma a haja is kihullik annak, aki ilyenekbe mártja a programkódját.

A CSILLA kódja kezdetben gyorsan hízott: indultak kisebb azonnalpostázós listácskák is, bekebelezte az MCSEKLEV hírlevél kiküldését is, és a nagyjából ezres olvasóközönség mindennapjainak részévé vált. A kezdő programozók minden lehetséges hibáját elkövettem ezzel a rendszerrel, egyre átláthatatlanabb, egyre inkább célprogrammá vált, aminek a bővítése javítása hosszú ideje gyakorlatilag lehetetlenné vált, miközben a levelezés médiásodása miatt egyre több levél jött amit rosszul, vagy éppen sehogy sem kezelt le. Megérett a lecserélése.

Persze többeknek fájt és sirták visszza a régi rendszert, azzal az indokkal, hogy miért kell mindent kidobni ami régi, miért kell mindig újat akarni?? A 10 éven át gyakorlatilag változatlan rendszer szerintem messze nem a törtető és az értékeket feélresöprő mentalitást jelzi szerintem. Másrészt ha nem csinálna az ember új dolgokat akkor semmi sem lenne. Nem öntömjénezésből mondom, de ha nem nyitom ki a kódszerkesztőmet (tudja már a csuda milyen editorban is kezdtem annó) 1997 tavaszán, hogy új dolgot próbáljak ki, akkor nem alakult volna ki ez a lista sem. Másik, másféle lehet — sőt valószínű, hogy az igények kikényszerítettek volna valamit — de ahhoz is új dolgot kellett volna valakinek létrehozni.

Ami miatt valóban lehetett elégedetlenség, az inkább az, hogy a leállítás utáni nagy közösségi nyomás alatt elég sok, kis odafigyeléssel elkerülhető hibát vétettem, elmaradtak a részletes tesztek, stb. No de talán most megnyugodtak a kedélyek, és lehet örülni kicsit az elmúlt 10 évnek, és elörenézni a következő évtizedre. No és talán egy kis levegő, és természetjárás is belefér vasárnap délután...

2007. április 12., csütörtök

Űrhajózás Napja 2007

Simonyi Károly az ISS-en

A 2007-es évben is megemlékezett a Magyar Csillagászati Egyesület az Űrhajózás Napjáról. Különleges aktualitást adott a napnak, hogy ekkor tartózkodott Simonyi Károly űrturista a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén. Az esti bemutató alatt kétszer is átvonult az égbolton az űrkomplexum.

Kellemes tavaszi este volt, így a Polaris Csillagvizsgáló teraszán tartott előadásokra sokan eljöttek. Külön szerencsénk volt, hogy sikerült elcsábítani egy élménybeszámolóra Simonyi Károly testvérét Simonyi Tamást, aki élőben követhette a startot Bajkonurban.

Szerettünk volna az űrállomás átvonulásáról képeket készíteni, úgy hogy a Polaris kupolája, és a rendezvény résztvevői is a képre kerülhessenenek. Sajnos ezzel volt egy kis geomatriai probléma: olyan magasan, majdnem a zenitben vonult át az ISS, hogy ezt nem lehetett kivitelezni. Amikor pedig még alacsonyan volt, akkor egészen a nyugati égen, a Hármashatár-hegy fölött látszott — így vízszintesen nem fért el a kupolával egy képen.

Így két helyszínről készítettünk képeket. Emese a teraszon maradt, én pedig Balaton Lacival felmentem a Polaris melletti kis erdei útra a domboldalba, mert számításaim szerint onnan épp a kupola közelében kellene látszani az eltűnő űrállomásnak — igaz a rendezvény hangulata innen már nem jöhet át.

Sajnos a felvitt miniállvány megadta magát, nem lehetett rendesen berögzíteni. Idő már nem volt visszamenni, de szerencsére Laci talált a domb alján egy jókora betontömböt, és nem volt rest azt felcipelni. Így ennek támasztva a gépet mégis készülhettek képek.

A fáktól mi nem láttuk az űrállomás megjelenését, de a tömeg hangjából rögtön lehetett tudni: az ISS menetrend szerint megérkezett. Amikor kibújt a fák közül, gyorsan kellett megbecsülni merrefelé fog haladni, így ekkor alakítottuk ki hirtelenjében a végleges képkivágást.

A három darab kép készítésekor sajnos eléggé remegett a gép, nem volt idő stabilan rögzíteni. Így igazából csak képernyőre szabott méretben élvezhető a felvétel. A keleti égen ekkor a nyári esték jellegzetes csillagképei voltak láthatóak, így a Corona Borealis, a Hercules egész jól láthatók a lakótelepek fényszennyezése ellenére is. Ezeket vékony vonallal összekötöttük a képen. Nyilván egy stabil állvánnyal még jobb lett volna az eredmény.

Hasonló tartalmak

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...