Egy lista, egy évized

Gondolatok a csillagászati levelezőlistáink kapcsán

Szombaton az egész nap elment az MCSE levelezőlista rendszer végső tesztelésére, fejlesztésére. A hajnalig tartó gép előtt ücsörgés nem volt túl lélekemelő, hiszen nagyon csábított már a verőfényes tavasz egy kis csámborgásra, fel a hegyekbe.

Néha elgondolkozik az ember, hogy van-e értelme ezeknek a közösségi fejlesztéseknek. Sok idő, és energia rámegy, és sajnos a nagy hangja mindig azoknak van akiknek semmi nem elég jó. Persze arról már régen lemondtam, hogy olyat próbáljak meg alkotni, ami lehetőleg mindenkinek tetszik. Ilyet készíteni azt hiszem valóban képtelenség — jobban jár az ember, ha puszta önvédelemből inkább csal azoknak próbál megfelelni akik valamennyire értékelik is a befektetett energiákat. Végülis nem pénzért, csupán ügyszeretetből, és hobbyból csinálja az ember — legalább ne bosszantsa, idegesítse fel magát mindenen.

A gép otthagyása iránt érzett csábítás az este leszálltával is csak fokozódott, elnézve a csodálatosan derült égboltot. Hajnalban a neten át beszélgettem Tordai Tamással. Ő éppen a Polaris Csillagvizsgálóban volt, és a GW Lib törpenóváról végzett méréseket. Szívesebben lettem volna én is ott az ég alatt, de túl szerettem volna lenni végre ezen a hónapok óta nyomasztó listakérdésen. Talán már lekopogható — legalábbis eddig úgy tűnik —, hogy helyreállt a régi postázási rend, és ezek mellett nyitva maradt a tervezett további fejlesztések lehetősége is. Ebben éppen a régi listarendszer volt a legfőbb akadály.

Az egész éppen egy évtizede, szintén áprilisban kezdődött. Akkoriban nagyon népszerű és hasznos olvasmány volt a neten a különböző HIX-újságok tömege. Ez adta az alapötletet, hogy csináljunk egy hasonló listát magunknak, hogy a csillagászat iránt érdeklődők elbeszélgethessenek rajta. Így született meg 1997. áprilisában a CSILLA-lista. Az ezt postázgató kis programocska mai szemmel nézve elég kezdetleges tákolmány volt, de a kor egyszerű környezetében szépen működött — sőt, az ékezetes levelezés ritka élményét is kiszolgálta. Igaz ez akkor egyszerűbb is volt, mint manapság: a levelezés alapvetően sima szöveges alapon zajlott, nem nagyon volt még tucatnyi formázás, karakterkiosztás, stb. amitől ma a haja is kihullik annak, aki ilyenekbe mártja a programkódját.

A CSILLA kódja kezdetben gyorsan hízott: indultak kisebb azonnalpostázós listácskák is, bekebelezte az MCSEKLEV hírlevél kiküldését is, és a nagyjából ezres olvasóközönség mindennapjainak részévé vált. A kezdő programozók minden lehetséges hibáját elkövettem ezzel a rendszerrel, egyre átláthatatlanabb, egyre inkább célprogrammá vált, aminek a bővítése javítása hosszú ideje gyakorlatilag lehetetlenné vált, miközben a levelezés médiásodása miatt egyre több levél jött amit rosszul, vagy éppen sehogy sem kezelt le. Megérett a lecserélése.

Persze többeknek fájt és sirták visszza a régi rendszert, azzal az indokkal, hogy miért kell mindent kidobni ami régi, miért kell mindig újat akarni?? A 10 éven át gyakorlatilag változatlan rendszer szerintem messze nem a törtető és az értékeket feélresöprő mentalitást jelzi szerintem. Másrészt ha nem csinálna az ember új dolgokat akkor semmi sem lenne. Nem öntömjénezésből mondom, de ha nem nyitom ki a kódszerkesztőmet (tudja már a csuda milyen editorban is kezdtem annó) 1997 tavaszán, hogy új dolgot próbáljak ki, akkor nem alakult volna ki ez a lista sem. Másik, másféle lehet — sőt valószínű, hogy az igények kikényszerítettek volna valamit — de ahhoz is új dolgot kellett volna valakinek létrehozni.

Ami miatt valóban lehetett elégedetlenség, az inkább az, hogy a leállítás utáni nagy közösségi nyomás alatt elég sok, kis odafigyeléssel elkerülhető hibát vétettem, elmaradtak a részletes tesztek, stb. No de talán most megnyugodtak a kedélyek, és lehet örülni kicsit az elmúlt 10 évnek, és elörenézni a következő évtizedre. No és talán egy kis levegő, és természetjárás is belefér vasárnap délután...