Dobogókő — Pilisszentlászló

Pilis–Visegrádi hg., Országos Kéktúra

Emlékezetes, szép kirándulást tettünk az őszi Pilisben. Dobogókő és Pilisszentlászló között kirándultunk, az Országos Kéktúra útvonalán.

Reggel 7:52-kor indult a buszunk Dobogókőre. Már itt az óbudai megállónál zsúfolásig megtelt. Így gyakorlatilag végig kellett állnunk a közel egy órás utat, csak a Két-Bükkfa nyeregnél szállt le egy nagyobb csapat kiránduló. Az út amúgy jó hangulatban telt, mindenhol korra és nemre teljesen vegyes társaság idézte fel korábbi túráinak emlékeit...

A busz reggel 9 órára ért fel a dobogókői buszfordulóhoz. Odafent erősen felhős, de néha napsütéses idő volt, kellemesen hűvös, párás levegővel. Első utunk a Matyi büfé melletti asztalokhoz vitt, mert hát ugye korgó gyomorral mégsem lehet kéktúrázni... Volt ugyan saját szendvicsünk, kávénk, teánk — de a büféből áradó kolbászillat végülis elcsábított minket.

Fél óra elteltével kimentünk a kilátóhelyhez. Sajnos az idő nem volt túl tiszta, így a Duna is alig-alig volt kivehető a távolban, és az amúgy szép színes erdő is reggeli ködben úszott.

A Báró Eötvös Lóránd menedékház előterében beütöttük a kéktúra-bélyegzőt — majd elindultunk lefelé a jelzésen. Nemsokára kilyukadtunk a már jól ismert sípályánál. Nagyon szép volt a meredek pályát szegélyező színes fák sorfala.

Az Öreg-vágás-hegynél hatalmas tábla fogadja a túrázókat. Ez arról tudósít, hogy erdőgazdasági munkák miatt a kéktúra Sikárosi-rét felé vezető szakaszát elterelték a Király-kút irányába. Így itt balra elhagytuk a jelzést, és a Prédikálószék felé haladó utat követtük tovább. Ez ugyan csodálatosan szép, de kicsit hosszabb útvonal — no és az ellenkező irányban haladóknak tisztességes kaptató. Király-kútnál jobbra fordulva a jelzésen kell folytatni az utat. A Sikárosi-rét szélénél a jelzés visszatér a -hez. Itt is van tájékoztató tábla az erdőgazdasági munkákról.

Nem haladtunk túl gyorsan, hiszen a gyönyörű őszi színekben pompázó erdő rendszeresen fotózásra késztetett minket. Így már kora délután volt, mire kiértünk a Pilis talán legszebb hegyi rétjére: a hatalmas Sikárosi-rétre. Itt aztán hosszabban elidőztünk, élvezve a kellemes időjárást, a csodás színekben pompázó rét látványát.

Kevéssel du. 4 előtt indultunk tovább, miután megmásztuk a réten magasodó vadészlest. A rét túlfelén egy kellemes fenyőerdős szakasz következik, majd a Szilágyi Bernát-forrás kis pihenőhelye. Bár kellemes hely, de itt most nem időztünk sokáig, csak egy kis fotózás erejéig.

Fél ötkor értünk ki a Sikárosi erdészházhoz, és ütöttük be az aznapi második pecsétet az igazolófüzetbe. Az erdészház kerítése mellett vad kutyaugatással kísérve vágtunk be ismét az alkonyi fényben fürdő erdőbe. A Som-hegy oldalában a Bükkös-patak völgye nagyon szép terület, és a kevés fény ellenére számos fotó készült ezen a részen is. A völgy alján nagy foltokban zöldel a Pettyegetett tüdőfű jellegzetes leveleivel.

Több helyen kis fahíd vezet át a patakon. Most kevés víz volt benne, így csak itt-ott hallatszott vidám csobogása. A Kárpát-forrás hídjánál pár percet elücsörögtünk, aztán átvágtunk a Dömörkapu felé vezető műúton, és vadregényes terepen kaptattunk Pilisszentlászló felé. Már erősen szürkült, és a leszálló pára is nehezítette a látást — de már csak két km volt hátra.

Az erdőből kibukanó vándor a barátságos Kis Rigó vendéglő parkolójánál éri el a civilizációt. Megfizethető árak, tisztességes adagok, finom, ízletes étel — és kimondottan vendégszerető fogadtatás. Így ha tehetjük, mindenképpen érdemes betérni egy kis regenerálódásra. Mi is így tettük.

Ugyan a vendéglőben azt állították, hogy minden órában van busz Szentendre felé — de ez csak hétköznap igaz. Hétvégén estefelé van egy párórás szünet a menetrendben: 18 óra után csak 21:15-kor van a következő járat. Így a kiadós vacsora után a Gesztenyés Sörözőben bepecsételtünk kis túránk záróbélyegzőjét, elüldögéltünk egy órácskát, majd hazabuszoztunk...

Kellemesen elfáradtunk, de mindenképpen emlékezetes, szép kirándulást tettünk az őszi Pilisben.