Megfigyelések, asztrofotózás
Izgatottan váruk a vénuszfedés jelenségét. 2004-ben nem sikerült látnunk, de idén szerencsénk is volt, meg nem is a megfigyeléskor. Szerencsénk, mert a kilépést sikerült látni és fotózni is, és szerencsétlenek is voltunk mert a belépést nem tudtuk figyelemel kísérni...
Mindketten kicsit hamarabb jöttünk haza a jelenség kedvéért, hogy aztán elkezdődjön a küzdelem a technikával. Még a tavasszal tartottunk egy távcsöves bemutatót Nagykőrösön, akkor volt a teljes távcsőmechanika utoljára összeszerelve. Sajnos két sima M5-ös anyát sehol nem találtunk a dobozkában, így a műszer stabil összeszerelése nem igazán sikerült. Vészesen közeledett a belépés időpontja, és az addig szép kék ég is teljesen elborult — így döntöttünk: Emese gyorsan elszalad a közeli barkácsboltba anyát venni, hiszen a belépést már garantáltan nem tudjuk megfigyelni.
Miután a hiányzó anyák megérkeztek, nagy sebessen összeraktuk a műszert, felnyaláboltuk a technikát, és kirobogtunk az Amfiteátrumhoz. Ekkor már nagyon közeli volt a kilépés kezdete, így szó szerint rohanni kellett. Félúton jutott eszünkbe, hogy a keresőtávcső és az ellensúly is otthon maradt — ami tekintve a Celestron 125/1250 SC + Canon DSLR rendszer által adott alig több mint fél fokos látómezőt nem volt éppen örvendetes...
A felhők is rohamosan oszlottak szerencsére: érdekes módon a Hármashatár-hegy Óbuda felöli oldala fölött egy széles sávban megállt a felhőzet és erről szakadoztak le komolyabb foszlányok. (Mint kiderült ez az alattomos felhőcsík a közeli Polarisban észlelők számára majdnem végig takarta a kilépést is.) Amikor kiértünk Emese szerencsére pillanatokon belül meglátta a Holdat egy felhőlykban, nagy hascsapással pólusraálltunk a mechanikával, és csodák csodája de sikerült szinte azonnal megtalálni az akkor még magányos Holdat.
Az első, még félig skerült képen még nem volt Vénusz. Pár másodperccel később elkezdett kibújni — azaz szó szerint az utolsó pillanatban sikerült elkezdenünk a megfigyelést. Sorozatban készültek a képek, a 10D szuszogva írta a CF-kártyát, vonultak a felhőfoszlányok, de a vénuszkorong kibújása közben végülis derült volt az ég. A kilépés percében már feltűnő volt szabad szemmel is a kicsi dudor a Hold peremén, két perccel utána már szépen elvált a két égitest fénye. Szép idő volt, így bő fél óráig még csináltunk képeket, aztán hazatelepedtünk. Emese rögvest el is kezdte kidolgozni a képeket. Az elsőként kidolgozott, itt is bemutatott képkocka időközben már be is járta az internet legkülönfélébb helyeit.
A Vénuszt július 1-én este is érdemes lesz fotózni — ekkor a Szaturnusz közvetlen közelében tartózkodik majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szívesen látom a véleményedet, ne habozz hanem írj!