A szomorkás idő ezen a napon is kitartott. Reggel alig 14 °C volt, és természetesen borult — és sajnos így is maradt a nap további időszakában is.
Ébredés után rántottáztunk egyet, és az időközben a faluból szöllőt kötözni érkező szomszédsággal társalogva telt múlt az idő. Alig kezdtek ugyanis neki a munkának, annyira eleredt az eső, hogy kénytelenek voltak abbahagyni — így várakozó álláspontra helyezkedtek. Maradt a beszélgetés és persze a helyi bor iszogatása.
Kora délután azért erőt vettünk magunkon, és az ekkor már tisztességes eső ellenére kisebb sétára indultunk. Nem volt az a kimondottan fotós-álomtúra: lapos fények, és feltehetően a gépeknek sem kimondottan jó az eső. Azért így is készült néhány kép. Miután jól elázott a cipőnk, inkább visszavonulót fújtunk.
Ízenlítő az esős séta képeiből: egy jellegzetes oszkói pince, a szépség és a szörnyeteg, és végül a környék elmaradhatatlan növénye — a szelídgesztenye...
A nap hátralevő része elég eseménytelenül telt: beszélgettünk, szundítottunk, vacsoráztunk, majd ücsörögtünk kicsit az épületben a vaskályha duruzsoló tüze mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szívesen látom a véleményedet, ne habozz hanem írj!