Bálint nap van, a szerelmesek napja. Pontosabban nem is Bálint nap, mert majd mindenhol Valentin napként emlegetik. Nem csoda, hiszen nem magyar szokás, a magját alig néhány éve hozta ide a politikai- gazdasági átalakulás szele. Vajon minek köszönheti viharos sikerét ez az ünnep?
A rendszerváltással rengeteg új szokást vettünk át a tőlünk nyugatabbra levő országokból, jókat és rosszakat egyaránt. Ezek között van a Valentin nap is. Sajnos mint oly sok más téren, itt is elszaladni látszik velünk a ló. Egyes ismerőseim majdhogynem karácsonyi szintű bevásárlást csaptak, a "minél drágább annál jobb" jelszóval, amin persze a kereskedők kapva kapnak, és nyilván igyekeznek is ráerősíteni Valentin napi akciókkal, kiárusításokkal, speciális utazási ajánlatokkal...
Gondban vagyok az ilyen "napokkal"... Talán csak Anyák Napján kell az édesanyákra gondolni, a szeretteinknek talán csak Karácsony napjaiban jár egy kis szeretet, a gyerekeket csak gyermeknapkor kell elvinni kirandulni, megnézni az Állatkertet? Kedvesünknek csak Valentin napkor jár a figyelmesség? Nem lehetne csak úgy hétköznap is beállítani néha egy-egy szál virággal, minden különösebb indok nélkül? Anélkül, hogy gyanút keltenénk, hogy esetleg valami takargatnivalónk van?
Kétélű gondolatok ezek, hiszen ha én az év minden szakaszában figyelek a páromra, és ma is "csak" a szokott szeretetet kapja tőlem, akkor mégiscsak elmaradunk a környezetünk elvárásaitól. Még ha a kedvesem meg is érti ezt, és hasonlóképpen vélekedik, akkor is marad benne egy kis tüske, amikor a legjobb barátnője rákérdez:
— Mondd, te mit kaptál Valentin napra, elmentetek legalább valami menő helyre?
Egyszerűbb dolog évente egy-két alkalommal valódi vagy színlelt érzéseket adni, megnyugtatni lelkiismeretünket a mindennapos egymásra nem figyelésért. Mindez persze durva általánosításként hat, ha az ember a fagyos téli utcákon egymás kabátujjába kapaszkodó ifjú párt lát. Igaz, sokszor látható manapság olyan pár is, ahol ül két ifjú ember egymás mellett a buszon, és csak hosszú percek után derül ki, hogy egymáshoz tartoznak. Nincsen szikra a levegőben, csak hűvös közöny. Mi hozza össze és mi tartja meg az ilyen párokat? Milyen gyermekek fognak nevelkedni ilyen légkörű családokban?
Bennem lehet a hiba. Amikor a legutóbb a Tejúton jobbra fordultam, eltévedhettem, és nem haza érkeztem, hanem egy másik galaxisra. Nem tudja véletlenül valaki a visszavezető utat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szívesen látom a véleményedet, ne habozz hanem írj!