Az Anyósnyelv
Andezitről az aragonitba: a Szemlő-hegyi barlang
Előző élménybeszámolómban a Pál-völgyi-barlang volt terítéken, következzen most a kombinált jegyes barlangtúra másik állomása, a Szemlő-hegyi-barlang.
A két barlang bejárata között nem sok távolság van, de ha jól értesültem, összeköttetést a kettő között mindeddig nem találtak. Pedig nem lehetetlen szerintem, ki tudja, talán egyszer ezt is felfedezi valaki. Azt, hogy erre akár sor is kerülhet, jól példázza a Pál-völgyi-barlang története is. Ez már közel 30 km hosszú, mivel a kutatások során sikerült járatokat találni több egymás közelében levő barlang között. A Szemlő-hegyi felé még(?) mindenesetre nem ismert átjárás.
A kiépített szakasz 200 m körüli hosszon teszi bejárhatóvá a barlangot. Itt is vezetővel lehet csak látogatni, ami azt hiszem teljesen természetes. Éppen megérkeztünk, amikor már a bejáratnál ránk kérdezett egy hölgy, hogy a kombinált túrára jöttünk-e, mert akkor éppen indul egy csapat lefelé. A csapat alig tucatnyi főből állt, jelentősen kevesebben voltunk, mint a Pál-völgyi cseppkőbarlangban. Így a fogadóépületben körül se tudtunk nézni, máris egy hosszú mesterséges lejáratban találtuk magunkat. Vezetőnk már itt, lefelé menet pecsételte le a jegyünket.
Ezen a 60 m hosszú tárón át lehet bejutni a barlanghoz. A belépés után nem sokkal egy nagyobbacska teremben kötünk ki, a Ferencvárosi szakasz nevű részen. Itt sok érdekes alakzat figyelhető meg, nagy kuncogást keltett pl. a borsókövektől érdes borítású Anyósnyelv. A teremben van még jegesmedve a kicsinyével, jégtáblák, sőt süllyedő hajó is, ami természetesen a Titanic. Mi tagadás, némelyikhez azért kell némi fantázia, de hát ez nem lehet kihívás egy csillagképeken edzett látogatónak.
Itt egy rövid időre kipróbálhattuk a barlangi sötétet is. Szokatlan volt, hogy hiába telt el egy kis idő, mégsem kezdődött el a szemünk adaptációja, azaz tényleg az égvilágon semmit nem láttunk. A gyerekeknek nagyon tetszett a sötétség, de azért visszakapcsolták a világítást. Innen a liftakna felé mentünk az Egyetemi szakasz széles folyosóján át. A liftakna kivételesen nem fantázianév, hanem egy mesterséges, függőleges tengelyű hengeres akna, ami a '70-es években épült.
Hévíz által oldott formavilág...
A Szemlő-hegyi-barlang kinézetre is egészen más, mint a Pál-völgyi. A falait legtöbb esetben elborítja a sok-sok borsókő, kőkarfiol, kőrózsa és megannyi érdekes kiválási forma. Ezek aragonitból vannak, tehát a Szemlő-hegyi-barlang inkább mésztufa barlangnak tekinthető, mintsem cseppkőbarlangnak. Kialakulása hévizes eredetű, de jelenleg már nincs víz a barlangban. Az néhány százezer éve lejjebb vonult, és máig ez alkotja a budai hévizes fürdők vízellátását.
A forró víz a bugyogó, kavargó levegőbuborékokkal érdekes formavilágot alkotott. Sok ún. gömbfülke keletkezett ezek hatására, és a hosszabb ideig megmaradó vízszinteket is sokfelé jelölték ki kiválási formák, ún. szintezők.
A Liftakna után a Hosszú folyosó felé vettük az irányt. Útközben rengeteg gyönyörű borsókő borította felület késztetett fotózásra. A Hosszú folyosó méltó a nevéhez: tényleg egy hatalmas magasságú, hosszú hasadékba jutottunk, rengeteg lépcsővel.
A Hosszú folyosó lépcsői
Itt egy kicsit szabadabban lehetett mozogni, fényképezni, nem volt olyan feszített a tempó. Persze az ember csak kapkodta a fejét, mert annyira gazdag látványt nyújtott az egész.
Egy létráig lehetett lemenni, és onnan vissza kellett mászni a lépcsőn. Egy kisebb folyosón át ismét kijutottunk a Ferencvárosi szakaszhoz, ahol belebotlottunk a következő csapatba, akik éppen a barlangi sötétet tervezték megnézni. A gyerekek kérésére mi is maradtunk még, majd elhagytuk a barlangot a hosszú tárón keresztül.
Talán érdemes megnézni a bővebb képanyagot is, illetve a Pál-völgyi-barlangról szóló előző részt is.
A múzeum
A fogadóépületbe érve találtunk egy kisebb interaktív múzeumot is, így betértünk ide. Megérte, mert érdekes volt. Éppen annyi, amennyi egy alapszintű érdeklődőnek kell. Nem többórás program, de alapos és érdekes, így nem lehetett ráunni.
A barlangász csapat
tagjai valami varázslat folytán
nagyon hasonlítanak Emmára.
Egy mesterséges barlangrész is volt kiépítve, itt Emma rögtön átment keringő dervisbe, és ki-be szaladgált a járatba. Volt itt gombnyomkodásra világító tábla, és egy mérethű másolat a Tű foka nevű alakzatról, amin át az egyik első kutatócsapat lejutott a barlangba. Biztatták a gyerekeket, hogy bújjanak át rajta, ami nekik természetesen semmi gondot nem okozott. Volt még vízzel töltött demonstrációs tábla is, ahol a felszálló buborékokkal mutatták be, hogy oldódik ki egy gömbfülke, volt nagyítóasztal, ahol erős nagyításban lehetett ásványokat nézni, meg egy fiókos szekrény is. Ezt kihúzkodva különféle kőzetek voltak plexi alatt, feltüntetve azok neveit. No meg az egyik fiókban egy kis meglepetés: sörösdoboz, túró rudi papír, meg egyéb szemét volt beöntve. Emma meg is lepődött, hogy
— Hááát, itt is arra várnak a felnőttek, hogy a gyerekek takarítsanak? (Háttérinfó: pár napja a Föld napján szemetet szedtek az óvodával.) Aztán megoldódott a rejtély. A megnevezés helyén ez állt ugyanis: Ezt ne hagyd a barlangban!
Lehetett fotózkodni is egy paraván mögé állva, mintha csak barlangászok lennénk.
Engem azonban személy szerint egy makett nyűgözött le a legjobban. Ennek az alján az 1930-as években felvett barlang-térkép volt, felette egy — szerintem stílszerűen gipszből öntött — negatív barlang-modell, ami felett még egy harmadik sávban a felszínt is lemodellezték. És ez még nem minden! Körben fotók voltak a jellegzetes alakzatokról, leírás a történetükről, felfedezőikről, és egy-egy nyomógomb. Ezeket megnyomva rejtett LED-fény világította meg a barlang-váz azon pontjait, ahol azok láthatóak. Zseniális!
A múzeum galéria részen a barlangi mentők eszközeit, munkáját lehetett tanulmányozni, ereszkedőgépeket, gyógyszeres zsákot, két fülkében életnagyságú figurák mutattak be mentési helyzeteket. A padlón légifotók voltak, — természetesen a barlang járatai is rá voltak rajzolva.
A felszín parkját, kertjét már nem néztük meg, mert rohanni kellett a délutáni lovaglásra, ami az eső miatt előbbre lett hozva. De ez már más lapra tartozik...
A Szemlő-hegyi barlang története
1930-ban egy magántelken építkezés közben véletlenül találták meg ennek a barlangnak a víznyelőjét. Szerencsére szakavatott embereket értesített a tulajdonos, így hamarosan kutatások kezdődtek. Többek között dr. Kadić Ottokár, a Földtani Intézet főgeológusa is felkereste a barlangot. Ekkor derült ki, hogy a falakat hihetetlen mértékben borító hévizes kiválások nem kalcitból vannak, mint a cseppkövek, hanem ún. aragonit alkotja őket. A hévizes eredetet bizonyítja a sokfelé előforduló gipszásványok jelenléte is. Kadić szorgalmazta a barlang feltárását, kiépítését, de ez még sokáig váratott magára. Közbeszólt a II. világháború is, de utána újraindultak a kutatások, és ezzel a barlang feltárt hossza meghaladta a 2 km-t.
Az 1960-as években a természetvédelmi hatóságok kezdték el a kiépítését megtervezni. A munkálatok 1974-ben kezdődhettek el, a felszín rendezése után 1986 őszén adták át a nagyközönségnek.
Már az építkezés közben végeztek klimatológiai vizsgálatokat, amelyek arra utaltak, hogy a barlang klímája alkalmas lehet speciális kórházi ellátásra is. Ez a nagy relatív páratartalomnak és a kórokozóktól mentes levegőnek köszönhető. A mérések szerint az emberi jelenlét hatására ugyan szennyeződik a barlangi levegő, de nagyon gyorsan helyreáll az egyensúly. Alig fél órával a látogatók távozása után az eredeti állapot áll helyre. Ezért 1990 óta terápiás céllal is használják a barlangot, amely a tömegturizmus számára megnyitott, 1991-ben gyógybarlanggá nyilvánított, fokozottan védett természeti érték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szívesen látom a véleményedet, ne habozz hanem írj!