Holdsarló a méhek között

Megfigyelések, asztrofotózás

A másnapi Szaturnusz-fedés körüli nagy izgalomban szinte teljesen feledésbe merült, hogy a Holdsarló az M44 (Praesepe, azaz magyarul Méhkas vagy Jászol néven ismert csillaghalmaz) csillagai mellett látszott az esti égbolton.

Az elmúlt napokban a légkör teljesen telítve volt a Szaharából elszabadult sivatagi homokkal. Az eget most is beterítette a "száraz légköri homály" — hogy egy 80-as évekből származó amatőrcsillagász szlenggel fejezzem ki magam.

Rövid töprengés után ezen az estén kitelepedtünk az Amfiteátrum tetejére, hogy a viszonylag alacsonyan látszó jelenség fotózásában ne zavarjon a Hármashatár-hegy tömbje. Mivel az együttállás megörökítésére csak 1-2mp-es expozíciókat alkalmaztunk, így óragépes mechanikára sem volt szükségünk, csak a fotóállványra és a 5,6/300-as teleobjektívre.

A Hold persze így is beégett kicsit, de a hamuszürke fényt is sikerült megörökíteni a képen. A mellékelt felvétel összesen 30 másodpercnyi expozíciót tartalmaz, 1-2 mp-es expozíciók összeadása után. A Hold körüli glóriát — amit nagyrészt a sivatagi pornak köszönhettünk — kisebb képfeldolgozással sikerült leszűrni a képről: egy csillagtalanított, kifeketített holdkorongú képet mint sötétképet levonva az eredeti összegképből szépen eltűntethető a holdudvar.

Véget ért a Fotósuli

Megnyílt a Fényecset Fotósuli No. 7. zárókiállítása

Végetért egy "tanév", véget ért a Fényecset Fotósuli 7. kurzusa. A természetfotós tanfolyam végén a résztvevők anyagaiból kiállítás nyílt a Magyar Természettudományi Múzeumban.

A történet még ősszel kezdődött, amikor Emese ötlete nyomán mindketten beiratkoztunk Zsila Sándorhoz, a Fényecset Fotósuliba, hogy alaposabban is megismerkedjünk a természetfotózás műfajával. A 2006-os évben még szerdánként, 2007-ben keddenként találkozott kicsiny csapatunk. Nagyon kellemes hangulatban teltek az órák zömmel képelemzéssel, de sikerült megismernünk egymás fotós cuccait is, kitárgyalva azok előnyeit, hátrányait egyaránt.

Több alkalommal is eljutottunk a természetbe is. Decemberben fotóztunk először együtt, akkor üvegházban gyakoroltuk a növényekkel. Sajnos igazán szép téli időjárás egyszer sem volt, így legközelebb március elején jutott ki a csapat a szabad ég alá. Ezen az első szép tavaszi napon az elmaradhatatlan kökörcsin-fotózás került sorra. Mindenki nagyon megkedvelte ezeket a kedves kis virágokat, jól kimozogtuk magunkat a friss levegőn. A márciusi hosszú hétvégén szép napokat töltöttünk a Mátrában, május elsején Nagykovácsi határában kirándultunk egy nagyot. Végül Géczy Dorottya látott vendégül minket egy kis kertipartyn a tanfolyami kiállítás előtti hétvégén — ezúton köszönjük neki a szíves vendéglátást!

A megnyitó előtti napokon sokszor az éjszakába nyúlva készülődtünk: készültek az oklevelek, a képek keretei, a bemutatásra kerülő két diaporáma, a késő éjjel érkező, frissen kinyomtatott képek felvágása. Legtöbbet Satya és felesége Judit tett a kiállításért — ezért az összes tanfolyamtárs nevében köszönettel tartozunk nekik! Aztán felvirradt a nagy nap, és a Magyar Természettudományi Múzeumban elkezdtük a kiállítás felépítését. Több csapatban folyt a képek keretezése, falra akasztása, felcimkézése a kis teremben a hangosítás és a kivetítő beállítása, a kis büfé berendezése — de végül éppen időre minden elkészült. A vendégek is megérkeztek — már akit nem kergetett el a hirtelen jött felhőszakadás. A múzeum mélyén alig hallottunk valamit a viharból, volt aki csak kifelé szembesült a felhőszakadással.

Zsila Sanyi és Géczy Dorottya nyitotta meg a kiállítást, átvettük az okleveleinket, majd a képek megtekintése után először a természetfotóinkból készült diaporáma, majd a képek készítésének körülményeit demonstráló werk levetítése került sorra. Ezután a büfé volt a soron, és alaposabban is ki lehetett elemezni a megjelentekkel egy-egy kép készítésének körülményeit.

— Milyen lett a kiállítás? — kérdezték azóta többen is akik nem jutottak el a megnyitóra. Nem nagyon lehet ezt elmondani, legegyszerűbb talán megnézni élőben hiszen a képek a falon maradnak egészen 2007. május 31-ig.

A tanfolyamnak ezzel vége lett. Sokat gazdagodtunk ez alatt az idő alatt, sokat tanultunk egymástól, de leginkább Satyától. Egészen másképp nézünk már a saját, és mások természetfotóira, hiszen jobban látjuk a készítésük hátterét, így a lehetőségeket, no meg persze a hibákat, tanulságokat is egy-egy képben. Reméljük a kis csapatunk nem oszlik fel, és fotózunk mi még együtt valahol a Természetben!