A vörös Hold éjszakája

Teljes holdfogyatkozás

Március 3/4-én éjjel teljes holdfogyatkozás volt megfigyelhető. Mi is izgatottan készültünk a jelenség megfigyelésére.

Kisebb csapat régi ismerőssel a Hármashatár-hegy tetejét szemeltük ki észlelőhelyül. Először ugyan messzebbre, valamilyen szép víztükrös tájat szerettünk volna találni, hogy a jelenséget és a tükörképét összekombinálhassuk, de a bizonytalan időjárás miatt végül mégis erre a közeli helyszínre esett a választás.

A műholdképek alapján már délután úgy tűnt, hogy egy szélesebb felhőhasadék éppen a fogyatkozás idejére ér majd fölénk, így este sötétedéskor gyülekeztünk Óbudán. Kezdetben Krisztián barátunk Mostarban készült fotóit néztük meg, majd amikor kikukkantva láttuk a rohamosan derülő eget, két autóval nekivágtunk a hegynek.

Mikor felértünk még nem volt teljesen tiszta az ég: őrült tempóval robogtak a felhők, fülsiketítően fütyült az adótornyok rácsai között a szél. A részleges fogyatkozás ideje alatt folyamatosan jöttek mentek a felhők. Néha szinte teljesen beborult, de mire a teljesség bekövetkezett minden felhő eltűnt.

Ilyen időjárásban a hosszabb fókuszú optikákkal történő fotózás nem volt túl eredményes. A műszereket erősen berázta a szélvihar még 1/320s expozíció mellett is, és persze a légkör nyugodtsága is hagyott kívánnivalót maga után. A helyzet a fogyatkozás előrehaladtával — és az expozíciós idők kényszerű növelésével párhuzamosan — fokozatosan romlott, csak egy-két másodpercre csendesedett el kicsit a szél.

Nagyon szép színe volt a földárnyéknak, és fényesebb csillagok is látszottak a Hold közvetlen környezetében is. A fogyatkozás alatt azért készült néhány kép az 50/540-es Zeiss távcsővel és a 70-300-as Sigma teleobjektívvel. Néhány nagylátószögű, a teljes Oroszlán és Rák csillagképet megörökítő hangulatfelvétellel is megpróbálkoztunk.

Sajnos a kilépési fázist már nem vártuk meg, mert a viharos szélben a társaság jelentős része feladta a megfigyeléseket. Így inkább mi is összepakkoltunk, és levonultunk a hegyről, és éppen az ajtó elé értünk, amikor a Hold klibújt az árnyék sötétjéből. Sajnos az ajtó elől már nem volt mód fotózásra a fák ágrengetegén keresztül, így a kilépésről egyáltalán nincsenek képeink.

Túl sok ráérő időnk nem lévén mostanában, a kidolgozott képekkel (bár a gyors szemrevételezés alapján nem lesz túl sok használható kocka) hamarosan jelentkezünk.