Budai hg., Országos Kéktúra
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_NMGmC8rEldns3mEakkIwN1VKVuc8QVdaeiRjLczZZK1NlpSKh_510brUDiD1RmyxTuOZ2Qg8AbzPLGwmI2A9iARri94F-yCKXE_KMUn_Qiz-fxxloJDcbtswr9elDOsB100xsDCi7Hg/s1600/20060417_gyerekvasut.jpg)
Megkezdtük hát: nekivágtunk az Országos Kéktúra 1105 km hosszan kanyargó vándorútjának. Régi terv volt ez mindkettőnk számára, azóta hogy a Másfélmillió lépés Magyarországon c. film 1979-ben először megjelent a tévé képernyőjén.
Szeles, és félig-meddig borult idő volt. Óbudáról keresztülbuzoztunk a Kolosy tértől az 56-os villamosig, majd azzal robogtunk ki az első pecsételőhelyre, a Gyermekvasút hűvösvölgyi állomásához. Itt rögvest a 2002-ben, a kéktúra elindításának 50. évfordulójára állított emléktáblába botlottunk. Stílszerűbb kezdőképet keresve sem találhattunk volna túranaplónk elejére. A forgalmi irodában a szolgálatban levő gyerekek készségesen be is ütötték az első bélyegzőket reggel háromnegyed 8 táján.
A Hármashatár-hegy felé indultunk el, és a tervek szerint egészen a Rozália téglagyárig szándékoztunk eljutni. A körülmények ideálisak voltak a fotózáshoz is, hiszen gyönyörű volt a tavaszi erdő. A fák még éppen csak zöldültek, de a törzsek tövében élénklila és fehér virágszőnyeg virított az odvas keltikék jóvoltából, így minduntalan valami fotótéma hátráltatta az elörehaladást.
Tíz óra környékén értünk ki a vitorlázórepülőtérre, ahol nagy volt a forgalom. Itt egy kicsit hosszabban is elidőztünk. Gyönyörködtünk a fel- és leszálló gépek menőverezésében a hatalmas szélben. Próbáltunk panorámaképet is készíteni, és persze a gyors mozgású gépek kiváló gyakorlóterepet adtak a svenkelés technikájának elsajátításához.
Az égbolton a viharos szélben csodás irizáló színekben pompázó felhők úsztak. A fűben egy futrinkapárral, és több más rovarral is találkoztunk, amelynek egyik tagja halált megvető bátorsággal vetette le magát egy faág végéről.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPfiqO1olKwZMpfbuCeVYCwAHhSLZjDqV40N0a95wAo5dbAyo5bn2eSegkCJXv0iEbni2QmfeiBaGcT5aJ4RQMIOMr597ImM7hSudaUUiiZruDChCJ7WyjWsq6sQc3T75guu9yOfkBCLc/s740/20060417_repuloteren.jpg)
Itt húzódott egykor Mátyás király vadasparkja is. Ezt ma már csak egy emlékmű jelzi, különben a reptér szélén haladó földsáncról a kutya sem gondolná, hogy az egykori királyi kert falának nyomvonalánál halad az út. Gyönyörű környék ez: a fűben elbújva mindenfelé fehér és lila ibolyacsokrok illatoznak, itt-ott egy-egy gyöngyike is feltűnt. Már néhány korai lepke is lencsevégre került. A legérdekesebb egy zöld és narancs színekben játszó szárnyú jámbor jószág volt, ami kimondottan jól tűrte a fotózást.
Éppen a déli harangszóra értünk az Árpád-kilátóhoz, így ismét megpihentünk, ettünk-ittunk egy kicsit. Sajnos nem volt túl tiszta a légkör, de azért így is látszott, hogy tiszta időben valószínűleg nagyszerű panoráma látható innen.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_uBqyhp9cBF-AlPurSjlRzd4g57MM6wlhuAruIT4brw8fk4NanpiV61O2lMLTOqMnMvTE0eiobauoxmqMlxHlvYjfHdBy16BvuOv1JzCJ75J8AIN7jPmkxHfjWBmW8h95G9dw9VEsrAE/s1600/20060417_arpad_kilato.jpg)
Továbbhaladva már nem is álltunk meg csak percekre, egy-egy kisebb szusszanás, fotózás kedvéért. A Hármashár-hegy oldala sűrű ibolyamezőktől volt lila. Az időjárás is egyre javult, az erős szél kifújta a felhőket és mire felértünk a siklóernyősök starthelyéhez már egészen kitűnő átlátszóság fogadott minket. Így sikerült a kis Zeiss távcsővel a Polaris Csillagvizsgáló kupoláját is megtalálni a hegy lábánál pirosló cserepű házrengetegben.
Már éppen indultunk volna amikor kiszúrtuk, hogy a meredek, majdnem függőleges falú szakadék oldalában egy pár szép kökörcsin kókadozik. Ilyenkor nincs mit tenni — fotózni kell, ha törik, ha szakad. Mit számít a meredély amikor ilyen csodás növények pihéjén csillog a napfény, a mélylila szirmokat bevilágítva! A magas fű miatt nem lett a kép az igazi, de azon a helyen nem volt mód a hátteret igazgatni, válogatni...
Innen már csak pár perc a Hármashatár-hegy teteje. Mivel ez a helyszín bélyegzőhely, így hát nagy keresésbe kezdtünk. Végül a Pilótacentrumnál kötöttünk ki, ahol a vad kutyacsaholásra elöjövő emberke megmutatta hova csöngessünk be pecsétért, és a kutyáktól ne féljünk csak ijesztgetnek. Eléggé sikeresen tették mert testes példány volt mindkettő. Kisvártatva előkerült egy úriember, hozta, és kézségesen adta is a bélyegzőt, a kutyák pedig rögvest átmentek hízelgésbe. Sikerrel, mert kaptak egy kis dögönyözést...
Az út a kerítések mellett vitt tovább a hegy meredek oldalában. Alkonyodott ekkor így szenzációs lapos fények világították be a sziklagyepet, ahonnét lépten nyomon sárga és lila törpe nőszirmok integettek. Az áteső fényben kristályosan csillogó növényekről rengeteg kép készült...
A nagy fotózásnak köszönhetően elment az idő — így lefelé menet utolért az este. Szerencsére éppen leértünk a hegyről mire a teljes sötét beállt volna. A téglagyár felé már egy kisebb műút vezetett szerencsére, és itt-ott egy-egy lámpa is akadt. A gyár bejárata előtt egy oszlopon megtaláltuk a fém kéktúra bélyegzőt, pecsételtünk egyet és elindultunk a 18-as busz megállójához. Ezzel be is fejeződött 1105 km-es utunk első, alig 14 km-es szakasza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szívesen látom a véleményedet, ne habozz hanem írj!