McNaught üstökös
A McNaught üstökös váratlanul tűnt fel — egy nagyobb kitörésen esett át a napközelsége alatt, így gyönyörű, szabadszemmel is könnyen látható látványosságá vált. Ezen a napon szép derült időjárásra volt kilátásunk, így számos amatőrcsillagász társunkkal együtt feltelepedtünk a Hármashatár-hegyre üstökösészlelési céllal...
E sorok írója Tordai Tamás segítségével jutott fel a hegyre — amit ezúton is köszönök neki. Éppen napnyugtára értünk fel: még a horizont felett volt a napkorong, és felette színpompás égbolt... Még kipakkolni is alig sikerült, de már jött is az első hangjelzés, hogy binokulárban már könnyedén látszik az üstökös.
Az égen rengeteg repülőgép húzott élénkvörös színekben pompázó kondenzcsíkot. Egy ilyen gép közvetlenül az üstökös mellett haladt el. Amikor a távcsöves kollégák felkiálltottak, poénból exponáltam is egyet. Azt hittem a képen nem fog látszani az égitest, hiszen 1/400s expozíciós idő volt beállítva rajta a korábbi teljes égboltot bemutató kép miatt. Ennek ellenére a felvételen ott van a McNaught — még pici csóvát is mutat.
Újabb pár perc elteltével a fényképezőgép keresőjében is feltűnt az üstökös, mint egy fényes fejű gombostű, így innentől sorozatban készültek a képek a 300mm-es teleobjektívvel. Az egész ég tiszta csík volt a sok repülőgép nyomától, így már-már giccses látványt nyújtott ahogy az élénk színű sávok között bújkált az üstökös. Sok esetben a narancsosan világító kondenzcsíkon keresztül is szépen látszott.
Ahogy egyre lejjebb, és lejjebb ment az üstökös úgy lett egyre feltűnőbb, egyre hosszabb csóvával. Szabad szemmel is 1,5° körüli csóvát sikerült megfigyelni. Határozottan sárgás színt öltött — míg magasabban nézve még egészen ezüstös fénye volt. Sajnos végül csak elbújt a horizonton már megjelenő frontfelhőzett mögött — bár a szép hosszú csóva még hosszabb ideig kilógott a tiszta égterületre.
Eleinte csak 1/60s körüli expókat lehetett használni, hogy az égbolt erős háttérfényessége ne ölje meg a képet. Így gyakorlatilag a Canon 350D legkisebb ISO100-as érzékenységre állítva dolgoztam. Ettől csak közvetlenül az üstökösnyugta idején volt értelme eltérni. Alapérzékenységen ekkor már 4-5s körül volt a maximális expozíciós idő — ami a 300-as telével óragép nélkül kicsit soknak bizonyult: az üstökös így már bemozdult a képeken.
