A minap egy kisebb szélroham néhány elsárgult hársfalevelet tapasztott a kabátomra. Aztán Szél-apó egy nagyot sóhajtva abbahagyta tevékenységét, és a két levél alászállt társai közé. Itt van az ősz, leérett az uborka. Ismét lehet halászni az Avarosban...
Tavasszal könnyű volt, hiszen akkor nyíltak a tulipánok, a szegfűk, virágba borultak a narancsfák is, ágaikon párt kereső, szabad madarak csicseregtek, a földeken keresztet vetettek a még zölden hullamzó kalászok mellett. Volt lendület, hit, lelkesedés.
Aztán jött a nyár, olyankor állítólag az uborkának van szezonja. Helyette állandóan a búza volt terítéken. Úgy mondják sok volt benne az ocsú, és nem is fizették meg tisztességgel. Azért csak learatták. Tűzzel, vassal, vencsellővel...
A nyár vége felé betört a hideg, és kitört a hidegpolgárháború. A vájtfülűek szerint ugyanis nincsen minden rendben a honi narancsfeldolgozó ipar környékén. Nemsokára az is kiderült, hogy poloskák lepték el a narancsültetvényeket, és ezek tettek kárt a termésben. A legújabb fejlemények szerint már a virágházba is beköltöztek ezek a nemkívánatos rovarok. Többen is azt hitték, hogy a poloska jó csali, lehet vele horgászni, így most aztán nagy tömeg ül ott, az Avaros két partján. Ki tudja miért, egyelőre csupa kis halat fogtak.
Lassacskán a hegyaljai gazdák kerülnek fókuszba, ahogy a szépen gömbölyödő és színeződő szőlőszemeket kóstolgatják. Nemsokára kiderül, hogy savanyú-e a szőlő az idén. Fontos dolog ez. A virágok a tapasztalatok szerint nem ihatóak, azt meg még nem tudjuk, fogyasztható-e a narancslé...
