Öt kicsi halmaz

télbúcsúztató csillagtúra a Szíriusz árnyékában

A kora tavaszi, esti órákban még magasan a déli horizont felett jár a Canis Maior (Nagy kutya) csillagkép. Azonosítása valószínűleg nem okoz gondot az olvasóknak, hiszen az égbolt legfényesebb csillagának, a Szíriusz éles, fehér fénye könnyen magára vonja a tekintet. Mit tehet az ember, ha különösebb megfigyelési terv nélkül álldogál, kezében a Karácsonyra kapott vadonatúj binokulárja, a csillagok pedig csábítóan vakítanak a sötét égbolton?

Műszerünket a Szíriuszra szegezve megszemlélhető fényének színjátszása. Ezt a levegő állandóan változó mértékű fénytörése okozza. Ha kigyönyörködtük magunkat a szivárvány színeiben, egy egész kis kézmozdulat, hogy a látómezőbe kerüljön egy csinos csillagcsoport. Ez az M41 jelű nyílthalmaz, alig 4°-ra délre, azaz "lefelé" a Szíriusztól. A fényes csillagot kitakarva akár szabad szemmel is látszik mint kis ködös folt.

Ugyan sokan Messier felfedezésének tartják, de bizonyított tény, hogy előtte már Flamsteed és Le Gentil is felfigyelt rá. Ez nem is csoda, hiszen káprázatos már egészen kis távcsövekben is! Nagyjából fél fok átmérőjű, és ezen a területen tucatnyi fényesebb csillag ragyog a mintegy 150 halványabb csillag okozta derengés előtt. Ezek jellegzetes, pillangóforma alakzatot rajzolnak ki, sokszor említik Pillangó-halmazként is.

Különösen feltűnő a közepén található erősen vörös csillag. T. H. Espin után — aki feltételezte, hogy esetleg fényességét változtatja — szokás Espin-csillagnak is nevezni. K3III színképe miatt nagy valószínűséggel változik is, bár a GCVS (Változócsillagok Általános Katalógusa) nem tud róla.

A halmaz távolsága 2400 fényév, így a valóságban 20 fényév lehet a kiterjedése. Fényességére nagyon eltérő adatokat ad a szakirodalom: 4-5.5^m között. Érdemes magunknak is megbecsülni! Ehhez a halmaz kicsit életlenre állított képét hasonlítsuk össze a környező csillagok halmaznyi méretűre életlenített képével. A csillagtúránkhoz használt térképen kékkel feltüntetett fényességértékek (tizedesvessző nélkül, mint a változótérképeken) is használhatók ehhez.

Az M41-től kicsit délkelet felé tekintve három fényes csillagon akad meg az ember szeme. Tetszetős derékszögű háromszöget alkotnak. Ez a delta - epszilon - éta Canis Maioris ami a kutya "hátsó fertályát" alkotja. Innen kelet felé haladva már egzotikus területekre tévedünk. Sok amatőr számára fehér folt a Puppis csillagkép, valahogy a köztudatban "nagyon déli terület"-ként ivódott bele. Holott a csillagkép egészen a -10°-os deklinációig felnyúlik, és számos szép látnivalót rejt! Lássunk ezek közül is párat. A kutya farkától (éta CMa) 7°-al ÉK felé található a 3^m-s Kszi Puppis szomszédságában az M93. Mintegy 60 csillag alkotja, kb. 18' területet foglalva el az égboltból. Meglepő alakja van, hiszen egy rövid szárú, nagy kalapú T-betűre emlékeztető területen zsúfolódik össze a legtöbb fényes csillaga. Van aki kiterjesztett szárnnyal repülő ragadozó madárhoz hasonlította. Távolsága kb. 3400 fényév.

Innen egyenest északra érdemes venni az irányt, mintegy 9° utat megtéve. Binokulárokban az egyik legszebb halmazpárhoz érkezünk ekkor: az M46-47 párosához. Brilliáns látvány az egymástól kb. 1° távolságra látható két nyílthalmaz. Ráadásul a kettő megjelenése szöges ellentéte egymásnak.

Az M47 mindössze 50 csillagot tartalmaz, közülük 4-5 kirívóan fényes. Ettől a halmaz látványa egy kicsi, kompakt ékszerdobozhoz hasonló, amit halvány derengés fog körül. Kicsit nagyobb távcsövekben sok csillaga mutat szép színt. Éveken át nem találták ezt a halmazt, hiányzó Messier objektum volt. 1934-ben Thomas azonosította az NGC2422-vel, 25 év múlva pedig Morris bizonyította be, hogy amennyiben feltételezzük, hogy Messier a pozíció számításánál előjelhibát vétet, akkor az éppen ide vezet. Herchel és Messier maguk is összekeverték ki mit látott, így a halmaznak két NGC-száma is van (2422 és 2478). 1600 fényévre van tőlünk.

Az M46 5400 fényévnyire van tőlünk, tehát a két halmaz csak látszólag van egymás közelében. Kb. 200, 14^m-nál fényesebb csillagot tartalmaz egy teleholdnyi területen. Binokulárral, és kisebb távcsövekkel csak egy ködös fényfolt, mintha ráleheltek volna egy kis párát a látómezőre. Különlegessége a halmaz É-i szélén megbújó planetáris köd, az NGC2438. Ez igazából nem is tartozik a halmazhoz, csak előtte látszik.

Ettől a csodálatos duótól ÉNy-i irányban, éppen az alfa és béta Monocerotis között félúton található az M50 jelű halmaz. 50 csillag csoportosulása egy a telehold méretének a felével megegyező területen. 3000 fényévre van tőlünk. Legfényesebb csillagai szív alakot formáznak. Már binokulárokkal is feloldhatók fényesebb csillagai, de a tagok zöme 12-16 magnitúdós. Messier 1772 áprilisában fedezte fel, amikor egy üstököst próbált megkeresni, azonban mégsem övé az elsőség, hiszen Cassini már biztosan látta 1771 előtt.

Aki felkereste ezeket a halmazokat, abban joggal merülhet fel a megörökítés vágya. Kisebb teleobjektívekkel akár egy képkockán is megpróbálkozhatunk mind az öt halmaz és a Szíriusz megörökítésével. Érdemes azonban rajzolni is ezeket az objektumokat. Ehhez kimondottan előnyösek a nagy látómezejű binokulárok, RFT-k.

Az előbb vázolt 5 halmaz által határolt területen számos más, könnyen elérhető fényességű halmaz, diffúz és planetáris köd is található, így akinek van kedve számos objektumot is felkereshet a téli Tejút talán leggazdagabb szakaszán!

Nagy Zoltán Antal

Irodalom:
J. H. Mallas – E. Kreimer: A Messier Album (Gondolat, 1985)
R. Burnham Jr. Burnham: Celestial Handbook (Dover Books, 1978)
A cikk eredetije az MCSE Kiskun honlapokon

Betelgeuse 27-28. szám (Az MCSE Kiskun csoportjának lapja)
2002. március 1.